2024. november 7-én dr. Sonkodi Balázs látogatott el hozzánk. Roppant izgalmas előadás keretében az izomláz és a nem kontakt sérülések forradalmian új megközelítéséről tartott nekünk előadást.

Lévén, hogy a Klebersberg Kuno Szakkolégiumban a legtöbben a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen tanulunk, valószínűsíthetően mindannyiunknak van bizonyos szintű sportmúltja. A sportolásnak pedig már-már megkerülhetetlen részét képezi, és ennélfogva mindenki számára ismerős jelensége az izomláz.

Amikor izomlázról beszélünk, a legtöbb emberben azonnal felmerülhet, hogy ez elkerülhetetlen – mi több – pozitív indikátora a megfelelő edzésmunkának. E gondolkodásmód abból a feltevésből indul ki, hogy egy edzés csak akkor igazán hatékony, ha izomláz követi. Ez a fajta „no pain, no gain” mentalitás vezetett oda, hogy sok sportszakember és személyi edző a tudatos, megfontolt és a határokat csak nagyon óvatosan feszegető edzésmunkát lebecsüli és elvetendőnek tartja.  

Rengeteg tévhit kering arról is, hogy pontosan mi is okozza az izomlázat, és enyhítésére mik a legjobb módszerek. A feltételezett okok között említhetjük a laktátszaporulatot, a szabadgyök-szaporulatot és az izomrostok mikroszakadását is. Az izomláz enyhítésére széles körben használják a „dolgozzunk rá, attól majd jobb lesz” elvet, ami annyit jelent, hogy az amúgy is izomlázas izmot, másnap újra megdolgozzuk, ettől remélve enyhülést.

Dr. Sonkodi Balázs ezzel szemben egy radikálisan új szemléletet mutatott be nekünk az izomláz témakörével kapcsolatban. Ő és munkatársai kutatásaik során azt vetették fel, hogy a Piezo2 channelopátia és a Piezo fehérjék (Piezo1 és Piezo2) szignálkaszkádjának sérülése (amelyben szerepet játszanak a külső fizikai behatások is) miatt alakulhat ki az izomláz érzete. A folyamatot egy „négyfázisú modellben” ismertette az előadáson: első lépésben az elhúzódó forszírozott nyújtással járó mozgás eredményeként akut stresszreakció alakulhat ki. Ez alatt mikrosérülés alakulhat ki a szomatoszenzoros idegvégződésekben, amelyek a propriocepcióért felelősek. A mikrosérülés első helyen a proprioceptív Piezo2 ioncsatornát érinti, channelopátiát okozva. Második lépésben megszűnik a proprioceptív védelem a fenti mikrosérülés miatt, aminek következtében nemcsak az ideg szenved mikrosérülést (axonopátia), hanem az extrafuzális szövetek is, mint a kötőszövet, izom és a fascia. A harmadik fázisban, ha ismételt mikrosérülés éri az adott PIezo2 ioncsatornát, elindul egyfajta korai öregedés, ami az elmélet értelmében már ganglionopátiát jelent. Itt megemlíthető, hogy a Piezo2 channelopátia lehet az eredendő károsodás (primary damage) az öregedés folyamatában. Ez a felfedezés kardinális fontossággal bírhat, jelenleg ugyanis hatalmas az  érdeklődés a tudományban az öregedés lassítása és esetleges megszűntetése iránt (anti-aging). Végül, a sérülési folyamat negyedik fázisában mindezen folyamatok tovább erősödnek, az öregedés okozta általános kis fokú neuroinflammáció felerősödése miatt, és itt már a vér-agy gát sérülése miatt a központi idegrendszerben fokozódik a neuroiflammáció.

A Piezo2 channelopátia összetett negatív kaszkádot indít a szervezetben. Amellett, hogy összefüggésbe hozható a korai öregedéssel, gyulladási folyamatokat indít be, transzkripciós aktivátorként genetikai mutációkat hozhat felszínre, ezzel potenciálisan hozzájárulva egyes degeneratív, neurodegeneratív, illetve autoimmun megbetegedések megjelenéséhez.  

Továbbá diszregulációt okoz a természetes T-ölősejtek működésében, ami krónikus fennállása esetén érdekes lehet a rákos megbetegedések patofiziológiájának vonatkozásában, ahol ismert, hogy a természetes T-ölősejtek fontos szerepet játszanak például a tumorsejtek elpusztításában.

Összességében elmondható, hogy az izomláz sokkal inkább nevezhető „idegláznak”, hiszen úgy tűnik, hogy az egyes idegvégződésekben történik olyan tranziens károsodás, ami, ha krónikussá válik (annak következtében, hogy továbbra is magas intenzitású károsító terhelés éri az adott szövetet), az idő múlásával szerteágazó és a teljes szervezetre kiható degeneratív kaszkádot indít el, ami hozzájárulhat a különböző krónikus bántalmakhoz, úgy, mint krónikus megbetegedések, szöveti fájdalmak és gyulladásos öregedés (inflammaging).

Dr. Sonkodi Balázs javaslata így tehát az, hogy igyekezzünk úgy edzeni, hogy minimalizáljuk az izomlázat, valamint hagyjunk fel a „no pain, no gain” gondolkodásmóddal, és helyezzük előtérbe a megfontoltabb, fejlettebb edzésmódszereket az izomerő növelésre. 

A beszámolót készítette: Barabás Csaba

szakkollégiumi hallgató